Petőfi kilencéves korában került Sárszentlőrincre, ahol iskola- sőt padtársa és mindvégig hű barátja volt a közeli Borjád egyik nemesurának fia, Sass István. A későbbi orvos 1845 nyarán hívta meg a költőt borjádi házukba. Petőfi akkoriban a Felföldön tartózkodott, és a feljegyzések szerint ősszel tett eleget a baráti meghívásnak. Illyés Gyula szerint szeptember harmadik hetében érkezett Borjádra, és nyomban ezután a közeli Uzdra, Pesti János földbirtokos házába tért Sass Istvánnal és annak öccsével, Károllyal. Ott találkozott húgukkal, Sass Erzsikével, aki már egy idő óta ott, sógora házában tartózkodott. Az együtt elköltött uzsonna után valamelyik fiatal azt indítványozta, hogy rendezzenek Petőfi tiszteletére a Sió melletti Borjádon halászbált. Ennek időpontjául a soron következő vasárnapot jelölték ki. A tervezgetés közben jól eltelt az idő, és kilenc óra tájban az egyik Sass-fiú megkérte a házigazdát, hogy fogasson be a vendégek Borjádra szállítására. Erzsike is aznap szeretett volna hazatérni. Pesti sajnálkozott, hogy lovai nincsenek otthon, és tréfásan ökröket ajánlott fel a fogathoz. Többen csak nevettek a ötleten, de Petőfinek tetszett, így befogták a szekér elé négy járomba az ökröket. A szekéren két keresztbe fektetett deszkán a két Sass-fiú, hátul a költő ült a tizennyolc éves Erzsikével. A kisbéres elől lépegetett az ökröket vezetve. Uzd és Borjád között csak néhány kilométeres az észak-déli irányú út. A magyar irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszeme született ennek a rövid utazásnak nyomán: A négyökrös szekér.

A gyűjteményes Petőfi-kiadások csak annyit közölnek a különös szekérúttal kapcsolatban, hogy a verset a költő Borjádon, 1845-ben írta. Közelebbi időpont bennük nem található.

A versben vázolt körülmények és a visszaemlékezések azonban beszűkíthetik a versszülő utazás időbeli határait. Egyes életrajzírók szerint Petőfi még ősz előtt, július végén - augusztus elején - járt Borjádon. Ezt a feltevést már azért is elvethetjük, mert a környező dombokon Petőfi ott-tartózkodása idején már szüreteltek a szőlősgazdák. Más életrajzírók úgy tudják, hogy Petőfi borjádi látogatása szeptember 26-a és október 7-e közé esett.

1912 őszén Maday Gyula Szekszárdon még beszélgethetett Sas Erzsikével. Az akkor 85 éves hölgy - mint özvegy Török Józsefné - világosan emlékezett arra a holdas éjszakára. Azt állította, hogy szinte szó szerint megegyezik az akkor született vers szavaival mindaz, amit akkor a költő mondott. A csillagot ő - Erzsike - választotta, méghozzá a legnagyobbat: a hajnalcsillagot. Maday szerint Erzsike attól kezdve azt Petőfi csillagának nevezte. Egy Pesti-rokon szerint a csillag azóta nem volt látható az égen.

Mikor ült tehát Petőfi a négyökrös szekéren?

A felvetés csillagászati-kronológiai megoldása egyszerűnek látszik: olyan 1945 őszi, vélhetőleg szeptemberi éjszakát kell keresni, amidőn este 9 és 10 óra között a Hold fent van, jól bevilágítja az égboltot, és látszik az esthajnalcsillag, vagyis a Vénusz is.

A szeptember 26-tól október 7-ig terjedő időben a Hold vagy nem volt látható (újhold október 1-jén), vagy nagyon alacsony helyzetű volt, közel a horizonthoz, és ez ellentmond a versbeli „fenn vala" megjelölésnek. Marad szeptember közepe.

A Vénusz ily késői órákban csak a legnagyobb keleti kitérése esetén látható. 1845 őszén azonban nem lehetett látni: a szóban forgó szeptember esti órákban 20-32°-kal járt a horizont alatt.

Ha elfogadjuk Petőfi uzdi-borjádi látogatása kezdetének szeptember harmadik hetét, megoldódik a Hold láthatóságának kérdése: a hét 15-én, hétfői napon kezdődött, 16-án pedig telehold, vagyis „világos éj volt".

De mi van a „hajnalcsillaggal"?

Azoknak az éjszakáknak égboltján a Holdé után a Jupiter fénye volt a legnagyobb (-2,3 mg). A bolygó 13-27° látóhatár feletti magasságban, keleti irányban látszott. Igaz, alig volt halványabb nála a Mars (-2,1 mg), de e a bolygó épp dél irányban járt, amerre az igazi esthajnalcsillag sose látszik. Vöröses fénye miatt sem azonosíthatta Erzsike a hajnalcsillaggal.

A Jupitert azonban helyzete és erős fénye folytán könnyen lehetett hajnalcsillagnak vélni. A szeptember 15-ét követő napok során látóhatár feletti magassága a megadott órákban fokozatosan nőtt, de a Hold egyre közelebb került hozzá, és ez megzavarta a szép „hajnalcsillag" látványát.

Az alábbi táblázat az 1845. szeptember 15. és 18. közötti napokban a szóba került égiteste láthatóságára (MEZ) 21h és 22h-kor jellemző adatokat tartalmazza. Napnyugta 15-én 17h 58m-kor, 18-án 17h 52m-kor volt. Borjád földrajzi helyére (fi = 46° 36'; L = -18° 05') vonatkozó helyi időben úgy kapjuk meg az időadatokat, hogy azokhoz 14m 19m-ot hozzáadunk. A Hold fázisát az újhold után eltelt napok számával adjuk meg, tehát 15d a teleholdat jelzi. Az azimutot a csillagászatban észak (0°) felől keleten (90°) és délen (180°) át mérjük fokokban.

Dátum	Óra	Hold fázis	Hold magasság	Jupiter magasság	Jupiter azimut
IX. 15.	21	13d,9	32°,8	13°,0	83°,9
	22	14,0	39,2	23,4	94,9
16.	21	14,9	29,9	13,8	-
	22	15,0	38,3	24,1	-
17.	21	15,9	25,6	14,5	-
	22	16,0	35,1	24,8	-
18.	21	16,9	20,2	15,2	86,2
	22	17,0	30,2	25,5	99,8

A versben vázolt körülmények, továbbá a visszaemlékezések szerint a költő legnagyobb valószínűséggel 1845. szeptember 15-én (hétfő), esetleg 16-án ült a négyökrös szekéren. Amennyiben a fiatalok a táncmulatságot a soron következő vasárnapra tervezték, úgy annak idejét csak egy attól még elég távol eső napon, tehát a hét elején jelölhették ki. A csillagászatilag talált időpont ennek a feltételnek is eleget tesz. És az is természetes, hogy Erzsike választott csillaga, a Jupiter bolygó egy idő után eltűnt az égboltnak arról a tájáról.

Oldal: A négy ökrös szekér története
Folyamatosan frissül!! - © 2008 - 2024 - kolesd-borjad.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat